Beszélni, énekelni, mondókázni

A Logopédia európai napja (március 6.) alkalmából átadták az Ajtony Péter-díjat a tavalyi évben legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó Lestárné Lukács Gizellának (képünkön középen). A Városházán március 4-én megtartott, bensőséges ünnepségen a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XXII. kerületi tagintézményének megbízott tagintézmény-igazgatója, Valovics Erika nyújtotta át a 2014-ben alapított, Ajtony Péterről (gyógypedagógus, logopédus, középiskolai magyartanár) elnevezett díjat. A kitüntetett pedagógussal a díjról, munkájáról és a gyerekekről beszélgettünk.

– Mitől különleges és különösen értékes ez az elismerés?

– Tizedik alkalommal adták át ezt a vándordíjat, amelyet azok kaphatnak, akiket saját kollégái az előző nevelési évben végzett munkája alapján a legjobbnak tartanak. A munkaközösség titkos szavazással dönti el, ki kaphatja meg, és nagyon jólesett, hogy a munkatársaim engem választottak. Meglepett, mert ugyan negyven éve vagyok a pályán, de „csak” a munkámat végzem. Kollégáim között vannak olyanok, akik könyveket is írnak és továbbképzéseket tartanak vagy konferenciákat szerveznek, én ezeknek csupán résztvevője vagyok. Másnap a Maci Tagóvodában mindenki olyan nagy örömmel várt és olyan szeretettel gratulált, hogy úgy érzem, tényleg elégedettek a munkámmal. 

– A kerület két intézményében, a Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskolában és a Maci Tagóvodában dolgozik. Milyen feladatokat lát el?

– Munkám jelentős részében beszédhanghiba-terápiával foglalkozom, de a diszfónia, a nyelvlökéses nyelés, valamint az orrhangzós beszéd kezelésére is igény van. Az óvodában nyelvi késés terápiát is tartok azoknak az óvodásoknak, akik elakadtak a beszédfejlődésben. Itt jegyezném meg, mennyire fontos, hogy már születésétől fogva beszéljünk a gyermekekhez. Mindennap olvassunk vagy fejből mondjunk nekik életkoruknak megfelelő mesét, énekeljünk és mondókázzunk velük.

– Nyugdíj előtt áll. Mi a terve a következő időszakra?

– A következő nevelési évben félállásban szeretnék dolgozni, mert két unokám közül jövőre már a kisebbik is iskolába megy. Szeretnék többet segíteni a gyerekeknek és a lányomnak. Számomra ők a legfontosabbak, viszont a munkámat is szeretem, ezért még nem akarok „egészen” nyugdíjba vonulni.

Tamás Angéla